A Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány (MEJOK) Józan Babák Klub alacsonyküszöbű szolgáltatása a következő, a várandós és/vagy gyermekkel élő droghasználó emberek segítésével kapcsolatos észrevételeket teszi a Nemzeti Stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítására 2010-2018 című országgyűlési határozati javaslat tervezetéhez:

A várandós és/vagy gyermeket nevelő droghasználó szülők és gyermekeik ellátásában mutatkozó általános probléma a koordináció hiánya.
Egy-egy kliens, az őt támogató hozzátartozók, önkéntesek, sőt különféle foglalkozású hivatásos segítők számára is gyakran átláthatatlan az igénybe vehető szolgáltatások, illetve a kliensek ügyeivel foglalkozó hivatalok, hatóságok rendszere, már azok puszta azonosításakor, nem beszélve a feladatok, hatáskörök, kompetenciák megoszlásáról. Emiatt indokoltnak látjuk, hogy a stratégia kifejezetten ajánljon egészségügyi, illetve szociális szervezeteket, amelyek egy-egy kliens ellátását nem pusztán saját eszközeikkel végzik, de menedzselik is őt az ellátórendszerben. Erre alkalmasnak gondoljuk az egészségügynél nevesített drogambulanciákat/kistérségi addiktológiai centrumokat, vagy a szociális ágazatnál szereplő közösségi ellátásokat, elsősorban annak alapján, hogy valamely kliens vagy segítője eleve mely szolgáltatási típushoz kapcsolódik, amelyiktől igényel is ilyen beavatkozást.
A koordináció szempontjából, véleményünk szerint, kiemelkedő fejlesztési feladat diszpécserszolgálat szervezése és működtetése, amely folyamatosan eligazít valamennyi - szociális és egészségügyi - addiktológiai és határterületi ellátás eléréséről, és az adott pillanatban rendelkezésre álló kapacitásáról. Ez egyaránt támogathatná az ellátást közvetlenül kereső klienseket, és hozzátartozóikat, önkéntes vagy hivatásos segítőiket. (Hasonló információs szolgáltatást találhatunk például a hajléktalan emberek ellátásában.)
Az addiktológiai ellátások szervezése és hatékonysága, különösen pedig a korai kezelésbe vétel szempontjából fontos feladatnak tekintjük a védőnők addiktológiai továbbképzését, addiktológiai szervezetek részéről történő, rendszeresen elérhető szakmai támogatását, amiben a fent már említett drogambulanciák/kistérségi addiktológiák, közösségi ellátások jelentős szerepet vállalhatnak. (A stratégia tervezete jelenleg nem említi a védőnői szakmát, ami pótolható hiányosság, akár a védőnők iránti gesztusként is.)
Droghasználó emberek gyermekvállalásával összefüggésben számos olyan probléma (például gyermek elhelyezése, szülői felügyeleti jog gyakorlása stb.) kezelésére nyílik lehetőség, amely jogi szolgáltatások felhasználását is igényli. Ezért nélkülözhetetlennek látjuk az addiktológiai ellátásokhoz kapcsolódó jogi szolgáltatások fejlesztését. Ennek alapját képezheti a Jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (Jst.), közkeletű nevén a "Nép ügyvédje" program addiktológiai ellátóknál történő alkalmazása, amit azonban érdemesnek látszik (például pályázati úton) külön is támogatni, főként a feladatvégzés interdiszciplináris jellege, szakmák közötti szoros együttműködést igénylő volta miatt. (A Józan Babák Klub alacsonyküszöbű szolgáltatás ügyfélszolgálatán ilyen gyakorlatot folytatva, jelenleg komorbid esetek ellátásában addiktológus-pszichiáter és ügyvéd, várandós és/vagy gyermeket nevelő droghasználó szülők ellátásában pszichológus és ügyvéd közös félfogadása érhető el, és mindkettőt szociális segítségnyújtás egészíti ki. Ezeket az ellátásokat többnyire olyan emberek veszik igénybe, akik más módon még nem kértek segítséget, ugyanakkor problémáik megismerése nyomán nemcsak jogi, hanem más szakmai segítséget is elfogadnak. A megoldás ösztönzésére javasoljuk célzott, a jogi szolgáltatások alkalmazására vonatkozó pályázati támogatási lehetőség rendszeresítését.)

A továbbiakban néhány észrevételt fűzünk még a stratégia egyes helyeihez:

"A kezelő-, ellátórendszer fejlesztése" résznél (26-30. oldal):

"b) A fekvőbeteg-ellátás fejlesztése (...) iv. A drogfüggő terhesek és újszülötteik számára speciális programok (fenntartó kezelések, speciális méregtelenítő programok, megfelelő szülészeti-nőgyógyászati és neonatológiai ellátás) létesítése, illetve bővítése, továbbá a neonatológusok, nőgyógyászok képzésében a releváns ismeretelemek, készségek és jártasságok megjelenítése". (27. oldal)
Észrevételeink:
- A célcsoport fekvőbeteg-ellátási igénye kiterjedhet addiktológiai, illetve pszichiátriai osztályos kezelésre is.
- Bármely fekvőbeteg-ellátási területen jelentkezhet az az igény, hogy lehetségessé váljon konzíliumok megtartása. (Ehhez a jelenlegi szabályozási és finanszírozási feltételek gyakran nem elegendők, a társszakmák nem mindig érhetők el egymás számára, főleg sürgősséggel nem.)
- Előnyös lenne meghatározott területi egységenként speciális addiktológiai feladatokat (is) ellátó szülészeti-nőgyógyászati egységek létesítése, vagy a meglévők közül történő kijelölése, amelyek - addiktológiai szakmai támogatással, finanszírozási többlet felhasználásával - végezhetik várandós droghasználó nők ellátását.

"d) A rehabilitációs programok fejlesztése. A drogterápiás intézetek ellátási igényeknek megfelelő kapacitásfejlesztése, különös tekintettel az új ellátási szükségletekre (fiatalkorúak, családban élő drogfüggők, hajléktalanok, HIV és STD fertőzöttek, pszichiátriai problémákkal küzdő szerfüggők, szerfüggő édesanyák, valamint a büntetés-végrehajtási intézetek és a gyermekvédelmi intézmények keretében megvalósuló programok)." (28. oldal)
Észrevételünk:
- Szükséges lenne megnevezni, hogy a kapacitásfejlesztés kiterjed-e droghasználó édesanya és gyermeke(i), vagy szülők és gyermekük/gyermekeik együttes fogadására? Ennek hiányában ugyanis, álláspontunk szerint, sok esetben nem biztosítható a családi integritás és az addiktológiai ellátás egyidejű érvényesülése.

"i) A gyógyult szenvedélybetegek reszocializációs és szociális támogató rendszerének fejlesztése. A munkaerő-piacról kiszorult és munkaképességeiben korlátozott drogbetegek, drogproblémával küzdők életesélyeinek javítása érdekében szükséges félutas házak létrehozása, a védett munkahelyek számának növelése, megfelelő finanszírozási környezet kialakítása, intenzív szakmai együttműködés kialakítása a munkaügyi központokkal." (29. oldal)
Észrevételeink:
- Véleményünk szerint, a félutas házaknak anyaotthoni, családi (kétszülős) jellegű elhelyezésre is fel kell készülniük, mivel a nem droghasználó emberek fogadására létesült intézmények (például anyaotthonok) gyakran diszkriminálják a droghasználó jelentkezőket, de legalábbis nincsenek felkészülve speciális gondozási igényeikre;
- Továbbá egy családi elhelyezést biztosító intézmény mellett nélkülözhetetlen a gyermek(ek) ellátása is, például családi napközi létesítésével.
- Ez egyben a szülő(k) tanulásának, munkavégzésének feltétele is lehet.

" A drogfogyasztás ártalmainak csökkentése" résznél (30-31. oldal):

Az ártalomcsökkentő közösségi ellátások kiemelt feladatai lehetnek gyermeket vállaló droghasználó emberek segítésében:
- Szociális, egészségügyi, jogi ellátások intenzív szervezése, a kliens "menedzselése", fokozott személyes támogatása (például kísérése, szállítása), különös tekintettel várandós állapota, vagy a csecsemő gondozása miatt átmenetileg megváltozott helyzetére. (Ilyen eset például, ha egy várandós vagy csecsemőt gondozó nő szubsztitúciós kezelésen vesz részt, de annak elérése megnehezül a számára.)
- Lehetőség szerint, más helyi szolgáltatók, intézmények, hivatalok, hatóságok stb. speciális igényű addiktológiai konzultációs lehetőséggel való támogatása;
- Intenzív részvétel elhelyezéssel járó ellátás elérésében, különös tekintettel a félutas-, anyaotthoni - vagy hasonló jellegű kapacitások szűkösségére.